Hanghalló Önsegítő Csoport


    2013-tól szervezünk Hanghalló Önsegítő Csoportot. Magyarországon ez a második ilyen csoport hanghallucinációval élők számára.
    A módszert, mely lehetővé teszi a hanghallásos mentális zavarral élő személyek felépülését, Marius Romme és Sandra Escher fejlesztette ki 1987-ben. Munkásságuk szerint az auditív hallucinációt vagy másképpen „hanghallást” nem kellene kiirtandó patologikus jelenségnek tekinteni, hanem a hanghalló személy élettörténetéhez bensőségesen kötődő, nem megoldott traumákkal kapcsolatos, jelentéssel bíró, értelmezhető élménynek. A nemzeti hanghalló hálózatokat összefogó Hanghalló Mozgalom /Hearing Voices Movement/ nagy hatással volt nemcsak az alternatív törekvésekre, de nemzetközi szinten is elősegítette a mentális problémákkal foglalkozó egészségügyi rendszerek átalakítását, valamint a felépülés elvű gyógyítás speciális modelljeinek kidolgozását. 
    A csoporton alkalmazott módszer segítségével lehetővé válik, hogy a hanghallók a hangélmény azonosításán, feltérképezésén, megértésén keresztül vezető folyamat során megváltoztassák a hangokhoz fűződő viszonyukat annak érdekében, hogy újra saját kezükbe vegyék sorsuk alakítását, hogy a hang élményekkel szemben győztesnek bizonyuljanak, mintsem hogy azok áldozataként szenvedjenek. A módszer segítségével sok hanghalló felépült a hanghallás szenvedéseiből, sikerült felülkerekedniük a hanghallást övező rokkantosító társadalmi és pszichiátriai szemléleten és saját magukkal is megküzdve elfogadták a hangjaikat és értelmezni tudták azokat.
    A hanghalló módszer egyik alapvető pillérét képezik a Hanghalló Önsegítő Csoportok, ahol a résztvevők jó kezdeti lehetőséget kapnak arra, hogy legyőzzék szégyenkezésüket, nyitottá váljanak arra, hogy beszámoljanak hangélményeikről és ezzel együtt elfogadják őket. A részvétel abban is segíthet, hogy többet meg lehessen tudni a hanghallás lehetséges hátteréről, valamint arról, hogy az élmény hogyan kapcsolódik a hanghalló személy élettörténetéhez. A tapasztalatok kicserélése növelheti a biztonságérzetet és elősegítheti a nyitottabbá válást. A résztvevőknek lehetőségük nyílik arra, hogy fejlesszék a megküzdési és kiegyensúlyozási stratégiáikat. A felépülési folyamatot mások is támogathatják, így családtagok és hű barátok, valamint pszichoterápiás segítséget is kaphatnak, melyre különösen szükség lehet a hangélmény gyökerét képező traumatikus élmények, és az érzelmi elhagyatottság által kiváltott érzelmek kezelésében. A hanghalló mozgalomnak nem kell megállnia a hangok kezelésének szintjén. Így a felépülés későbbi szakaszában sokat segíthet az, ha a hanghalló személy újra megtalálja életcélját és teljesülhet azon vágya, hogy ő is segíthet másokon, ő is tartozhat valahová.